Szeptember 30-a jeles nap az irodalmat, könyveket kedvelők körében. A Magyar Olvasástársaság Benedek Elek születésnapját jelölte ki, mely napon 2005. óta a magyar népmeséket ünnepeljük, hiszen nagyon fontos, hogy a bennük élő bölcsesség továbbhagyományozódjon az új generációkra. A felnőtt létre készülődő ifjúságnak ezek a mesék bizony életre szóló útravalóul szolgálhatnak, hiszen olyan ősi bölcsességeket, évszázados tapasztalatokat rejtenek magukban szimbolikusan, melyek szórakoztató formában fejtik ki tanító-gyógyító hatásukat. Ám az is nagyon hasznos lenne, ha felnőttként is fellapoznánk egy-egy kötetet, melyben minden bizonnyal találnánk olyan rejtett üzeneteket, amelyek segíthetnek valamely problémásabb élethelyzet megoldásában.

Gondoljunk csak bele! A meséket olvasva biztatást, „ígéretet” kapunk arra vonatkozóan, hogy igenis megvan bennünk az erő ahhoz, hogy legyőzzük az akadályokat, megküzdjünk az ellenségünkkel, és megbirkózzunk a nehézségekkel. Az sem véletlen, hogy gyerekkorban szeretjük újra és újra meghallgatni ugyanazokat a történeteket, hiszen minden fejlődési szakaszunkban szembesülnünk kell azokkal a feladatokkal, amelyekkel meg kell küzdenünk, akárcsak a mesehősnek. A vasorrú bába, a gonosz mostoha, a feneketlen kút, az átrághatatlan kásahegy, vagy a sűrű, sötét erdő mind-mind olyan érzéseket hoznak felszínre bennünk az adott életszakaszunkban, amelyek emlékeztetnek minket a valós életben megélt problémáinkra.

Talán eddig még nem is tudatosult bennünk, hogy a mesék által gazdagodik az önismeretünk, hiszen egy-egy szereplő olyan tükröt tart elénk, amelyben megláthatjuk új arcunkat, vagy akár új segítőinket, útjainkat. A történetek arra is rávilágítanak, hogy még a leggonoszabb karakter is a mesehős javát szolgálja, hiszen ez kényszeríti őt arra, hogy múltját maga mögött hagyva elinduljon saját életcélja felé. Külső-belső utazása során pedig személyiségfejlődése egy magasabb fokára tud lépni.

Felsorolni is nehéz lenne, milyen sokrétű segítséget nyújt egy-egy történet meghallgatása, feldolgozása. Amellett, hogy vigaszt nyújt, segíti a napi történések feldolgozását; pozitív jövőképet ad, ami bátorsággal tölt el; közös élménnyel ajándékozza meg a mesélőt és a hallgatót; fejleszti a szókincset, élénkíti a fantáziát;

empátiára tanít; gazdagítja a lelket.

Felnőttre és gyermekre egyaránt pozitív hatással van tehát a meseolvasás. Még akkor is érdemes rendszeressé tenni ezt a szokást, ha egymagunk nézünk szembe valamilyen nehézséggel, ám gyermekünk, gyermekeink számára mindenképpen javasolt mindennapossá tenni a történetek felolvasását.

Olvasói vélemények

„Jó volt egy kis időre újra gyermekké válni. A legtöbb, a kötetben szereplő mesét szerettem. Némelyik kalandos volt, mások szellemesek, és általában tanulságosak. Tetszettek az újra és újra, más-más népek meséiben is felbukkanó motívumok.”

„Azt szerettem ebben a gyűjteményben, hogy több nemzetiség meséit ismerhettem meg, párhuzamot vonhattam azzal, amelyet korábbról, esetleg más változatban ismertem. Remek gyűjtés.”

„Valóban a világ legszebb meséi. Ebben a rohanó, zűrzavaros világban meg kell állni egy pillanatra, és néha el kell olvasni egy-egy mesekönyvet. Akkor is, ha nincs gyermek a közelben. Felnőttek, tessék mesét olvasni!”

Benedek Elek Kisbaconon született 1859. szeptember 30-án. Neves újságíró, író volt, de leginkább mint nagy mesemondót ismerjük. Sokat foglalkozott az ifjúsági irodalommal, a népköltészettel és a népnyelvvel, valamint a közoktatás kérdéseivel. Volt országgyűlési képviselő, szerkesztett újságot és könyveket. Verseket, színdarabokat, leányregényeket, történelmi és irodalomtörténeti műveket is írt. Mint meseíró, a magyar gyermekirodalom egyik megteremtője volt.

Az ’Ezüst mesekönyv’ című kötetet Tosa Katalin igényes, egész oldalas színes rajzai gazdagítják.

Kolozsvár, Kriterion Könyvkiadó, 2010. 213 p.

Könyvtári jelzet: B 48