A könyv főhőse, Lucas Ray meghökkenve látja, amint az út túloldalán egy édes kiskutyus bukkan fel egy elhagyatott épületből. Bár a fiatalember jól tudja, hogy tilos állatot tartani a házban, ahol depressziós édesanyjával él, mégis úgy dönt, hazaviszi a jószágot.

Bella hamar megszereti gazdáját, akivel sok mókában van része. Még a „Nincs ugatás!” nevű játék is tetszik neki. Azonban egyre nehezebb őt rejtegetni a szomszédok elől, így Lucas elviszi kedvencét munkahelyére, a Veterán Kórházba, ahol a kivételes empátiával megáldott, szeretetteljes állatot hamar a szívükbe zárják az idős betegek.

Sajnos Denverben a törvény szerint tilos pitbullt tartani, ezért az állatvédelmi felügyelet elszakítja egymástól a két jóbarátot. Lucas – jobb megoldás híján – nevelőcsaládhoz küldi kutyáját, azonban Bella megszökik új helyéről, hogy visszatérjen imádott falkavezéréhez. Ekkor kezdődnek számára a kalandok és a megpróbáltatások, amelyek hosszú útját kísérik végig.

A hatszázötven kilométernyi utazás a coloradói vadonon keresztül vezet, amely számos veszélyt rejt. A küldetés lehetetlennek tűnik, Bella elszántsága azonban nem ismer határokat.

Ez a könyv csodálatos képet fest a hihetetlen odaadásról és a rendíthetetlen hűségről. Kitűnően ábrázolja az ember és kedvence közötti elszakíthatatlan köteléket, végtelen szeretetet.

Olvasói vélemény

„Cameron még mindig mesterien forgatja a szavakat. Biztos vagyok benne, hogy előző életében kutya volt, hisz nagyon belelát az állatok fejébe. Ajánlom mindazoknak, akiknek egy kis kikapcsolódásra van szükségük, s hogy feltöltődjenek szeretettel. Mert ez a könyv körbeöleli az ember lelkét. "

Részlet a könyvből

„Már a legelejétől kezdve éreztem a macskák jelenlétét. Ott voltak mindenütt. Persze akkor még nem tudtam, hogy macskák. Csak annyit tudtam, hogy tőlem különböző teremtmények, akik jelen vannak ugyan az odúnkban, de nem próbálnak meg odajönni az etetésnél.

Mind együtt éltünk egy hűvös, sötét otthonban. Az orrom alatti száraz föld egzotikus, régi illatokat árasztott. Az egyetlen fényforrást egy négyszög alakú lyuk jelentette az odú másik végében.

Ahogy a lábam megerősödött és a látásom kiélesedett, a kiscicákkal éppúgy játszani kezdtem, mint a testvéreimmel. Miután egy ideig vidáman hancúroztam a kismacskákkal, anyám értem jött, a tarkómnál fogva kihúzott a cica-halomból, és visszavitt a helyünkre. A testvéreim mind gyanakodva szimatoltak, miután anyánk ledobott közéjük. Reakcióikból ítélve nem érdekelte őket a rajtam maradt macskaszag.

Így telt vidám, csodás életem, és semmi okom nem volt azt feltételezni, hogy egyszer majd megváltozik.”

Szeged, Könyvmolyképző Kiadó Kft., 2017.

Könyvtári jelzet: C 11