Már a könyv borítója is önmagáért beszél: varázslatos. Mielőtt azonban belekezdenénk az olvasásába, el ne felejtsünk hideg élelmet bekészíteni magunk mellé, mert ez a könyv elképesztő sodrású: felemel és a mélybe taszít, érzelmi hullámvasutazásunk pedig biztosan magával fog ragadni. Ám nehogy azt higgyük, hogy egyszeri olvasással „megússzuk” a dolgot. Nagy az esélye ugyanis, hogy miután befejeztük a könyvet, ott fog motoszkálni bennünk az érzés, hogy ezt az élményt újra át kell élnünk! Ezért is olyan nehéz felülmúlni ezt a művet. Továbbá pedig azért, mert tökéletesen egyensúlyoz a valóság és a képzelet határán; annyira alaposan és kifinomult érzékkel megírt könyv ez, melyben gyakorlatilag minden egyes szónak fontos szerepe van.
További erőssége a kötetnek, hogy olyan aktuális és komoly témákat boncolgat, amelyek elsőre talán kellemesnek mondhatóak, ám ahogy elmélyedünk bennük, felszínre kerül lelkünk mélyéről valami, ami zavarba ejt, ami felzaklat.
S mi lehet még az az adalék, amely rabul ejt és rajongóvá tesz bennünket? Természetesen a karakterek, amelyekkel azonosulni tudunk. Akiknek a bőrébe bele tudjuk képzelni magunkat. Akik a régi szép időkre emlékeztetnek minket, azokra az időkre, amikor megtapasztaltuk a lerészegedés mámorát, a másnaposság gyötrelmeit, világfájdalmunkat szerelmi bánat képében, és persze az örökös bizonytalanságban tipródó lelkiállapotot.
Quentin, a brooklyni fiatalember – a mai fiatalokhoz hasonlóan – érzékeny, depresszív lelkületű, aki ha tehetné, örök életére a maga kis kényelmes valóságburkában maradna. Ám az élet mást tartogat számára: sikertelen egyetemi felvételi interjúja után bekerül egy valódi varázslóegyetemre. Ez az iskola azonban nem csak varázspálcát lazán lengető, hókusz-pókuszokat mantrázó tanoncokat okít. Valódi, kemény kiképzés folyik itt. Az eleinte szkeptikus srác – a titkos tudást megismerve – örökre megváltozik.
Fontos leckét tanulhatunk meg a sorok olvasása közben. Talán sokak számára ismerős az érzés, ha valamit nagyon görcsösen akarunk, az talán soha nem lehet a miénk. De van-e második esély? És valóban ennyire nehéznek kell lennie a felnőtté válásnak? Ám, ami a legfontosabb: hol lakik a boldogság?
A könyv rávilágít arra, milyen lenne egy csodák nélküli valóságban élni, ott, ahol nem élhetjük át varázslatos álmainkat. Lelkesedésünk szertefoszlana egy pillanat alatt, mert megölné a rutin; a szürke hétköznapok pedig körülfolynák, és végül bekebeleznék a tündöklő varázsvilágot.
Az 1969-es születésű Lev Grossman főállású munkatársa és könyvkritikusa a TIME magazinnak. A szabadidejét is írással tölti, több könyv szerzője. A legjelentősebb műve ’A varázslók’-trilógia, melynek mindegyik része New York Times Bestseller lett.
„A varázslók a felnőttek Harry Pottere.”
The Guardian
„Ez a fantasy nem menekül a valóságtól.”
Tor.com
„A legjobb urban fantasy egy ideje.”
A.V. Club
Budapest, Agave Könyvek, 2015. 441 p.
Könyvtári jelzet: G 67
